Borda Réka

Borda Réka vagyok, másodéves elmélet szakos hallgató, emellett az ELTE-n végzős francia-médián. Szegedről költöztem fel Pestre, az SZTE gimnáziumába jártam.

– Miért jöttél hozzánk?

– Gimnazista korom óta vonzott az egyetem, egyfajta álom volt, ami mindig ott lebegett előttem, de valahogy mégis a háttérben maradt. Elsős egyetemistaként értesültem az elmélet szakról és úgy éreztem, nekem találták ki. Arra gondoltam, nincs mit vesztenem, megpróbálom (YOLO, meg ilyenek…). Most pedig itt vagyok.

– Hogyan jutottál be az egyetemre?

– Elsőre felvettek, a mai napig életem egyik legnagyobb sikerélménye.

– Milyen ötleteket tudnál adni a most jelentkezőknek?

– Egyrészt ne izguljanak a felvételin, főleg a szóbeli elbeszélgetésen, nagyon kedvesek a tanárok és igazán nincs mitől tartani. Másrészt olvassanak el mindent, ami szerepel kötelezőként és ajánlottként a listán, nemcsak belekérdezhetnek, ám hasznosak is. Az sem árt, ha beleássák magukat a kortárs művészetbe és a magyar designéletről is informálódnak az interneten.

– Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? (Melyik dolgozatodra és melyik tekhné kurzuson végzett munkára?)

– Egy tekhnére leadott designelmélettel foglalkozó esszémre (rengeteg kutatómunka előzte meg), és az egyik órámon nyújtott féléves teljesítményemre (ugyanis a félév végén meglepő módon dicséretet kaptam a tanáromtól, ez egészen sokkolóan hatott). Munka terén egy-két cikkemre, amikről jó visszajelzést kaptam és én is beleadtam anyait-apait, hogy minden egyes mondatuk rendben legyen szakmailag.

– Van-e kedvenc kurzusod?

– Azok a kedvenceim, ahol írni kell, meg elmélkedni dolgokról, amikről előtte másképp vagy nem is gondolkodtam (alkotások, művészet- és designelméletek, intézmények, stb.). Élvezem még azokat is, melyek során galériákat, designvállalkozásokat látogatunk.

– Van-e kedvenc tárgyad otthon vagy valahol másutt?

– Nagyon szeretem a játékos, ötletes, meghökkentő tárgyakat, az ilyenek mindig a kívánságlistám tetején állnak. Van egy rikító zöld kulacsom, meg a karórámat is nagyon szeretem (azt mutattam be a felvételi szóbelijén, jó emlékeim kötődnek hozzá). Ezeken kívül, ha tehetném, biztosan vennék egy Carlton könyvespolcot, Ghost-széket, meg tuti beszerezném Starck citromfacsavaróját is. (És itt még nem állna meg a sor.)

– Milyen (volt) az élet az egyetemen a mindennapokban?

– Nem olyan, mint a ’nagy’ egyetemeken, ahol több tucat egymást nem ismerő hallgató jegyzeteli a szigorú távolságtartással kezelt professzort, aki három, de öt év alatt sem jegyzi meg a nevüket. Itt kevesen vagyunk, családias a hangulat, a tanárok közvetlenek és segítőkészek. Sok viszont a háromórás kurzus, ez megerőltető tud lenni, főleg, ha tanulással töltötted az előző estét (dehogyis, bulizással).

– Van-e élet a mindennapokon túl (este, éjjel, hajnalban, a városban, nyáron)?

– Persze, ez Budapest. Bármelyik nap találsz esti programot, ha unatkoznál, nemcsak a lazítás, de a kulturálódás terén is, csak résen kell lenni.

– Mit szeretnél csinálni az egyetem után? Mivel szeretnél foglalkozni? Hol szeretnél dolgozni?

Nem tudom még, hogy műkritikusként/újságíróként, egyetemi tanárként vagy designmenedzserként akarok elhelyezkedni, de a legjobb az lenne, ha mindhármat egyszerre végezhetném. Egyre többet gondolkodom designvállalkozás indításán is, van egy-két hiányossága a magyar designéletnek, amit próbálnék kitölteni. Jó lenne a kortárs képzőművészetért is cselekedni, szintén szívügyem. A lényeg, hogy pörögni kelljen, mindennap leküzdeni valamilyen akadályt és tenni azért, amit szeretek.