Cselovszki Andrea

Cselovszki Andrea BA első éves elméletis hallgató vagyok. Középiskolai tanulmányaim után kerestem a kreatív munkákat és művészettel kapcsolatos lehetőségeket. Így alakult, hogy varrtam ruhákat, terveztem kirakatot és dolgoztam a Trafóban is, valamint egy évig éltem Ázsiában. Kellett pár év mire kitaláltam, hogy mit is szeretnék tanulni, de az sosem volt kérdés, hogy az ne a művészettel legyen kapcsolatos.

 

– Miért jöttél hozzánk?

– Ruhaipari végzettségem is van, ebből kifolyólag a textilszakot is megpróbáltam párszor, mielőtt idén elkezdtem volna a design- és művészetelméletet. Ezért már hallottam a MOME elmélet szakáról, amikor elhatároztam, hogy a diplomámat olyan egyetemen szeretném megszerezni, ahol olyan tárgyakat tanulok, amikre szívesen bejárok. Nem is beszélve a közegről, ami itt körülveszi az embert, kreatív és inspiráló.

– Hogyan jutottál be az egyetemre?

– Sok-sok felvételin keresztül, ami szerintem legendás, legyen bármely szaké. Az egész éves felkészülés, a több forduló, majd az a bizonyos egyhetes felvételi. Sajátos hangulata van, akárhányszor is jöttem mindig élveztem.

– Milyen ötleteket tudnál adni a most jelentkezőknek?

– Legyenek lelkesek, nyitottak a feladatokra és nem árt, ha minél több mindenben tájékozottak.

– Van-e kedvenc kurzusod?

– Az első tekhné kurzusomat mondanám, mert közelebb hozott minket a tervezőkhöz. Elsőéves formásokkal dolgoztunk együtt egy hétig, csapatmunkában kellett egy projektet végig vinnünk. Mondanom sem kell, nagyon élveztük és sokat tanultunk belőle, de nem csak mi, hanem a tervezők és tanárok is. Ez egy kivételes kezdeményezés keretén belül valósulhatott meg és reméljük, hogy lesz még hasonlóra lehetőségünk.

– Van-e kedvenc tárgyad otthon vagy valahol másutt?

– Van pár személyes tárgy, amit mindig magamnál tartok pl. egy gesztenye, egy darabka korall és egy Bali feliratú mágnes. A legújabb kedvencem viszont egy analóg kamera, amit most kaptam, merthogy ebben a félévben fotó tekhnénk van és fotófilmet kell készítenünk.

– Milyen az élet az egyetemen a mindennapokban?

– Nem is gondolná az ember, de rettentő gyorsan megy az idő itt fent a mókusok közt. Mert mindig van valami feladat, mindig van valami esemény, és ha bekapcsolódsz ezekbe, akkor felpörög az élet.

– Van-e élet a mindennapokon túl (este, éjjel, hajnalban, a városban, nyáron)?

– Az előbbiek nem érnek véget a tanítással. Sőt, hogy egyik tanáromat idézzem „az egyetem csak a minimum” minden mást: információt, tapasztalatot, tudást és kapcsolatot azon kívül, nekünk kell megszereznünk. Ehhez pedig figyelemmel kell kísérni a kulturális eseményeket és a művészeti szcénát.

– Mit szeretnél csinálni az egyetem után? Mivel szeretnél foglalkozni? Hol szeretnél dolgozni?

– Mindenképpen szeretném folytatni a képzést MA-an management szakirányon. Ha végeztem olyan pozíciót szeretnék betölteni, amivel a magyar művészek tevékenységeit tudom segíteni. Ezért fontos, hogy olyan helyen tanuljak, ahol maguk a leendő művészek is tanulnak. Van még pár évem, mire ide jutok, igaz hamarabb eltelik majd, mint szeretném, de igyekszem addig is kihasználni a MOME nyújtotta lehetőségeket.