Farkas Renáta

Farkas Renáta vagyok, harmadéves BA-s a MOME design -és művészetelmélet szakán.

– Miért jöttél hozzánk?

– Egy régóta dédelgetett, ámde az érettségit követő néhány évben beteljesületlenül maradt vágyam megvalósítása motivált. Mindig is művészettel szerettem volna foglalkozni – valahogy szükségesnek éreztem, hogy képes legyek műalkotásokról értelmes mondatokban megnyilatkozni. Ha ezek a mondatok ráadásul összefüggőek – az már egyenesen üdítő tud lenni! Szerencsés esetben mások számára is. Az elmélet szak olyan képzésnek ígérkezett, ami segíthet ennek megvalósításában.

–  Hogyan jutottál be az egyetemre?

– Felvettek. A tőlem megszokott módon a lehető legnagyobb alapossággal beleástam magam egy általam választott témába. Lehet, hogy a reggel kapott kedvenc zöld teám is sokat segített.

– Milyen ötleteket tudnál adni a most jelentkezőknek?

– Ne izguljanak. Olvassanak arról, ami érdekli őket. Bízzanak képességeikben és merjenek gondolkodni. Ne hagyják kitöltetlenül az írásbeli lapjait.

– Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? (Melyik dolgozatodra és melyik tekhné kurzuson végzett munkára?)

– Kedvenc munkáim közé tartozik két esszém, melyek alapját nem meglepő módon kiállításon látott anyag képzi. A tavalyi nyári napforduló estjén három olyan kiállítást is láttam, amelyek igen nagy hatással voltak rám. Azt hiszem ez a szám talán a határa a jó és terjedelmes kiállítások egy napon való megtekinthetőségének ÉS feldolgozhatóságának. Persze ezzel lehet vitatkozni. Visszatérve az esszékre – az egyik Czigány Ákos Egek c. fotósorozatáról, a másik pedig Kondor Béla Katasztrófa sorozatáról szól. Ez utóbbi kapcsán eszembe jut Petrányi Zsolt és Százados László tárlatvezetése, ami az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb élménye volt számomra. Jó volt újra megnézni a műveket. Az egyik leghálásabb feladat olyan alkotásokról írni, amelyek személyes kedvencek is egyben.

– Van-e kedvenc kurzusod?

– Minden félévben más. Szerencsére bőven lehet válogatni. Aki szereti, ha számos területről érkeznek információk egy adott témában – pl. művészetről van szó, de a filozófia vagy a szociológia is hasonlóan súlyozott szempontok egy adott dolog vagy jelenség megismeréséhez – garantáltan talál magának megfelelőt. Az órarendet személyre lehet szabni más szakokra való áthallgatással is, ami újabb lehetőségeket kínál.

– Van-e kedvenc tárgyad otthon vagy valahol másutt?

– Richard Serra acéllemezei a bilbaói Guggenheim Múzeumban.

– Milyen az élet az egyetemen a mindennapokban?

– Amilyennek lennie kell. A levegőben érezni a művészi alkotómunka és a szellemi felfedezések ihletettségét, intenzív közösségi élet zajlik, és idővel az egész közeg otthonossá válik.

– Van-e élet a mindennapokon túl (este, éjjel, hajnalban, a városban, nyáron)?

– Feltétlenül.

– Mik szeretnél csinálni az egyetem után? Mivel szeretnél foglalkozni? Hol szeretnél dolgozni?

– Bízom benne, hogy megtalálom a számomra legmegfelelőbb szakterületet, amihez egy megfelelő munkahely is járul majd idővel. Az ember napról napra érzi, hogy mi áll hozzá a legközelebb, hogyan tudná magát elképzelni. Aztán ehhez adódnak a (látszólag véletlen) lehetőségek. Mindez persze fokozatosan történik, a fordulópontoknál résen kell lenni.