Gál Csaba

 

Gál Csaba vagyok, elsős design-és művészetelmélet BA hallgató. Hét éve tartó, több kontinenst érintő világgá menést megszakítva, 26 évesen, határozatlan idejű szabadságomat töltöm a MOME kampuszon.

 

– Miért jöttél hozzánk?

– Érettségi után úgy éreztem túl sok minden érdekel, és túl nagy a zavar a fejemben, ezért döntöttem a hátizsák mellett. Azt gondolván, hogy ha még több minden kerül a fejembe, akkor a növekvő nyomásnak köszönhetően megszilárdul valami, mondjuk ami a legerősebb. A végeredmény egy építészetre és tárgykultúrára épülő kozmosz lett. Ezek után a legokosabb döntés olyan helyen tanulni, ahol a tárgyalkotók és építészek folytatják a tanulmányaikat, de nem csak mellettük, hanem akár velük együtt is „dolgozhatok” az új világomon.

– Hogyan jutottál be az egyetemre?

– Sok éves késéssel, de elsőre bejutottam. Hogy hogyan, azt nem tudom. Részemről csak egy őszinte beszélgetés volt önmagamról, tét nélkül. Persze azért a kiosztott feladatokra felkészültem.

– Milyen ötleteket tudnál adni a most jelentkezőknek?

– Szenvedély, őszinteség, nyitottság. Legyél tájékozott és figyelmes vizuális „fogyasztó”. Ja, és nem baj, ha nem mindig látod sárgának a villamost!

– Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? (Melyik dolgozatodra és melyik tekhné kurzuson végzett munkára?

– A kedvenc dolgozatom az, amit egy sötét üzletnek köszönhetően nem kellett megírnom! 🙂 Győzelem!!!  Egyébként abszolút flow volt műleírás keretében foglalkozni a Margit krt. 15 szám alatti, 1938-as lakóépülettel, hozzáteszem, a részdolgozatok jobban sikerültek, mint a végeredmény. Design tekhnén nagyon jó volt az intenzív egy hetes workshop, ahol a formatervező hallgatókkal vegyes csoportokban dolgoztunk. Igazából, az aktuális média tekhné is izgalmasnak és nyitottnak ígérkezik

– Van-e kedvenc kurzusod?

– Egy volt, amit egyetlen másodpercig sem kedveltem, kínzás volt minden pillanata, de a többi kurzust annál inkább szerettem. Ebben a félévben számomra a legkülönlegesebb Gyenge Zsolt Tematikus filmtörténete a Filmarchívumban. Az útkeresés miatt nagy lemaradásom van a filmkultúrában. Gondoltam pótolok, de igazából, csak a nyomasztó, nehezen befogadható alkotások kötnek le. Na, és mi az idei kurzus tematikája?- Bomlott lelkek, szakadt világok!- Köszönöm!

– Van-e kedvenc tárgyad otthon vagy valahol másutt?

– Most könnyelműen nevén nevezem a kedvenc tárgyaimat (nem mindet), megbánni nem ér! Otthon van egy Bécsből származó, öntöttvas (gyilkosnehéz) postai mérlegem, mellyel levelek súlyát mérték, és egy fadobozos Naumann Erika írógép, melyet bevásárlólista írásra használok, és egy látogatóm sem bírja ki, hogy ne írjon vele üzenetet, amíg nem figyelek. Nagyon szeretem a modernizmus ülő bútorait is, sajnos nem férnek el a hátizsákban a mérleg mellett, de közel van már egy Breuer Marcel B3-as klubfotel.

– Milyen az élet az egyetemen a mindennapokban?

– A legjobb az egészben, hogy a MOME kampusz kicsit sem hasonlít a nagy „nyáj” egyetemekre. Kis kolónia, különös emberekkel. Tilos nem bejárni! De igazából dolgozni is lehet mellette.

– Van-e élet a mindennapokon túl (este, éjjel, hajnalban, a városban, nyáron)?

– Igen.

– Mik szeretnél csinálni az egyetem után? Mivel szeretnél foglalkozni? Hol szeretnél dolgozni?

– Korai még döntést hozni.