Hirsch Boróka

– Hirsch Boróka vagyok, a designelmélet MA elsőéves hallgatója. Korábban is ide jártam, design- és művészetelmélet BA-ra. Az érdeklődésem ezer dologra kiterjed, amikkel itt a MOME-n szerencsére lehetőségem is van foglalkozni.

– Miért jöttél hozzánk?

– A felvételi jelentkezés előtt egy héttel hallottam először a szakról. Addig fogalmam sem volt, hogy hova menjek, valahogy egyik szak sem tűnt nekem valónak. Már azon gondolkodtam, hogy inkább halasztok, mikor először hallottam róla, és bár bizonytalan voltam, hogy ez mit is jelent pontosan, mégis rögtön tudtam, hogy szeretnék ide jönni. Utánanéztem és végül nem is adtam be máshova a jelentkezést, és elsőre felvettek. Azóta ide járok, és most is úgy érzem, hogy jó döntés volt.

– Hogyan jutottál be az egyetemre?

– Nyugodtan. Azt hallottam, hogy ritkán vesznek fel olyat, aki rögtön gimnáziumból jön. Ezért aztán eljöttem, hogy kipróbáljam, és legközelebb rutinosabban vághassak neki. A szóbelin ugyan elbizonytalanodtam egy kicsit, mert nem értettem egy kérdést, de a többi felvételiztető tanár nevetve jelezte, hogy ők sem. Akkor rájöttem, hogy nem azt várják, hogy mindent tudjak, csak látni akarják, hogy hogyan állok a dolgokhoz, merre indulok el. És onnantól csak mondtam, amit gondoltam…

– Milyen ötleteket tudnál adni a most jelentkezőknek?

– Amennyire én éreztem – és az azóta eltelt évek csak megerősítettek ebben -, a felvételin a kreatív gondolkodás volt a legfontosabb. Nyugodtan mondjátok, ami eszetekbe jut, kérdezzetek vissza, reagáljatok. Nem az a lényeg, hogy milyen adatokat tudtok, hanem hogy gondolkodjatok! Készüljetek fel a megadott anyagokból, az nem csak azért fontos, mert belekérdezhetnek, de az embernek ötletei is inkább lesznek, ha van mire alapoznia. Emellett viszont ne próbáljátok előre megírni a szövegeiteket, kitalálni a beszélgetés menetét, mert semmiből nem látszik kevésbé az eredeti gondolat, mint egy előre megírt szövegből.

 – Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? (Melyik dolgozatodra és melyik tekhné kurzuson végzett munkára?)

– Igazából inkább arra vagyok büszke, hogy milyen sokféle témával foglalkoztam. Persze a szakdolgozatomba például több munkát fektettem és jobban elmerültem benne, így azt egy komolyabb eredménynek is éreztem. De inkább az tölt el jó érzéssel, hogy bármilyen érdekes terület jut eszembe, szinte biztos, hogy van lehetőségem azzal foglalkozni. Most éppen a legutóbbi félév izgalmasabb témái jutnak az eszembe.

– Van-e kedvenc kurzusod?

– Nem tudnék egyet kiemelni. Nagyon szeretem azokat az órákat, mikor ott az egész osztály, mert annak azért mindig jobb hangulata van. 🙂 Az is nagyon jó, hogy csomó órán magunk alakítjuk a témát, amivel foglalkozunk – persze illenie kell a tárgy kereteibe. Így aztán gyakorlatilag mindennel foglalkozhatunk, ami közel áll hozzánk, és persze sok olyannal is, ami egy kutatás közben kerül közelebb. Ha visszagondolok, hogy mi mindenről írtam, beszéltem az elmúlt években, mindig mosolyognom kell, hogy mennyire izgalmas így tanulni.

– Van-e kedvenc tárgyad otthon vagy valahol másutt?

– Én gyakorlatilag minden személyes tárgyamhoz kötődöm, rengeteg fontos jelentést hordoznak számomra. Nem jut most eszembe egy kivételes, de bármiről tudnék hosszan mesélni.

– Milyen az élet az egyetemen a mindennapokban?

– Sűrű. Mindig nagyon sok minden történik egyszerre, gyorsan mennek előre a dolgok és az ember néha csak kapkodja a fejét ide-oda. Én ráadásul az egyetemen kívüli dolgokat is így intézem, mindig minden belefér valahova, így néha már azt sem tudom, milyen nap van. De én ezt nagyon élvezem, és ha visszagondolok, sosem bánok semmit, mert ez így izgalmas.

– Van-e élet a mindennapokon túl (este, éjjel, hajnalban, a városban, nyáron)?    

– Persze! Mindig történik valami, szinte válogatni kell az eseményekből. Együtt is járkálunk mindenfelé, néha előadásokra, megnyitókra, és persze az IDE estekre. Ezen kívül bulizni is, elég gyakran csinálunk házibulikat, közös programokat.

– Mit  szeretnél csinálni az egyetem után? Mivel szeretnél foglalkozni? Hol szeretnél dolgozni?

– Egyelőre több dolog érdekel, mint nem, de ez nem ijeszt meg, inkább izgalmas. Igaz, hogy nem egy előre meghatározott munkakör felé haladunk, de pont emiatt van nyitva az ajtó szinte minden irányba, ami érdekel. Szeretek emberekkel foglalkozni, szóval az elméleten belül inkább az emberközeli munkák érdekelnek.