Interjú Mayer Kittivel

k

Mikor jártál a Design- és művészetelmélet BA és/vagy a Designelmélet MA szakra?

A Ba szakot 2008-ban kezdtem, akkor mi voltunk a második elmélet szakos évfolyam. Innen egyenes út vezetett az Ma-ra, ahol viszont valóban mi voltunk az első évfolyam. 2013-ban diplomáztam „Mert ez műanyag!” címet viselő szakdolgozatommal, mely az 1950-es, 1960-as és 1970-es évek műanyag tárgykultúráját, a műanyaggyártás történetét vette górcső alá.

Miért és milyen elképzelésekkel jelentkeztél ide?

Emlékszem, elmentünk a nyílt napra a bátyámmal. Akkor még az volt a tervem, hogy formatervezésre jelentkezem. Aztán láttam, hogy van ez az elmélet szak, és hogy ez talán jobban passzol a „portfoliómba”. Így is lett. Gondoltam, ez hasonló lesz a művészettörténet szakhoz (ami szintén szerepelt a terveim között, de végül mégsem jelentkeztem), csak itt többet foglalkozunk majd tárgykultúrával, designnal. Bár a képzőművészet is nagyon vonzott, a MOME-n töltött években aztán szépen átbillent a hangsúly nálam a tárgyak irányába. Talán ezért sem véletlen, hogy az Ma-s szakdolgozatomban is egy bizonyos tárgycsoportot, a műanyagból készült hétköznapi tárgyakat helyeztem középpontba.

Mire voltál a legbüszkébb az iskolai éveid alatt?

Alapvetően már az büszkeséggel töltött el, hogy felvételt nyertem a MOME-ra, és rögtön az érettségi után itt folytathattam a tanulmányaimat (sokan a Ba szakos társaim közül már végeztek egy másik egyetemen, főiskolán vagy korábban elkezdtek egy másik szakot egy másik egyetemen, és utána jöttek a MOME-ra). Szerettem elmélet szakos lenni, de azzal mindig nehéz volt megküzdenünk, hogy sem az iskolában, más szakokon, sem a hétköznapokban nem nagyon értették az emberek, hogy mit is jelent ez a szak pontosan, és mi akkor mit is csinálunk a MOME-n. Akkor Ti is tervezők vagytok? Mondtuk, nem, és kezdődhetett a hosszas magyarázkodás. Ez egy darabig vicces volt, de egy idő után inkább zavaróvá vált. Remélem, a mostani elmélet szakosoknak már nem kell hosszas magyarázkodásokba bocsátkozniuk.

Mit csinálsz most és mióta? Mi volt az utóbb idők kedvenc feladata, projektje?

A diploma után fél évvel kerültem a Design Terminálba. Nem sokat tudtam az intézmény működéséről, de egy MOME-s tanárom, Cosovan Attila tanácsára jelentkeztem a Terminálba. Azt tudtam magamról, hogy szorgalmas és precíz vagyok, de féltem is, mert semmiféle munkatapasztalatom nem volt korábbról. A szakmai gyakorlatomat a Ludwig Múzeumban töltöttem Turai Hedvig művészettörténész mellett, amire nagyon szívesen emlékszem vissza, de félő volt, hogy ebből a Terminálban nem sok mindent fogok tudni hasznosítani. Hivatalosan 2014 januárja óta dolgozom a Design Terminálban, először mint projektmunkatárs dolgoztam Deutsch Szandra projektmenedzser mellett, majd a szervezeten belüli átalakulásnak köszönhetően produkciós menedzser lettem a design/craft területen. Ez alatt nagyjából annyit kell érteni, hogy a szakmai stáb mellett a produkciós csapat feladata, hogy a különféle platformokon, ahol a magyar tervezők megjelennek (vásár, expo, kiállítás, rendezvény, stb.), segítsen az ügyes-bajos dolgok megszervezésében (például termékek szállíttatása, biztosítás, installáció kiviteleztetése). Én minden évben az Ajándék Terminál karácsonyi vásárunkat várom leginkább, ez áll legközelebb a szívemhez (ez volt a próbamunkám is a Terminálban). Azért szeretem, mert közvetlenül tudjuk megmutatni a közönségnek, a vásárlóknak és a design iránt fogékony érdeklődőknek, hogy mennyire klassz a magyar design, és hogy érdemes magyar design termékekben gondolkodni. Nekem ez kicsit a misszióm is.

Segít-e, és ha igen, akkor miként segíti a MOME elméleti képzés a pályádat?

A designelmélet szak azért volt jó, mert közelebb hozott minket nemcsak a tervezési folyamatokhoz, de magukhoz a tervezőkhöz is, akiket közvetlen környezetükben figyelhettünk meg az egyetem falai között, és bizonyos időközönként, egy-egy kurzus erejéig csatlakozhattunk is hozzájuk, és együtt gondolkodhattunk, együtt tervezhettünk velük. Ez nagyon klassz volt. Amit fontos szerintem eldönteni az elméleti képzés ideje alatt az az, hogy mi legyen a fókuszpontod, mi az, ami igazán érdekel, és azt előtérbe helyezni. Persze, az alapokat el kell sajátítani, de ha megvan a kedvenc területed, témád, akkor arra kell ráfeküdni, és azt kell megvizsgálni különféle szempontokból. Leginkább az analitikus gondolkodást erősítettük a MOME-n eltöltött évek alatt, ami mellé hasznos lett volna praktikus skilleket is szerezni. Bár ezeket nagy valószínűséggel inkább az egyetem falain kívül tudja csak az ember elsajátítani, a munkája során. A MOME szerintem mindenkinek egy biztonságos fészek, ahol jó lenni, ahol jó együtt gondolkodni és alkotni, de fontos az is, hogy megpróbáljunk felkészülni az egyetem utáni évekre. Már amennyire lehet.