Lebeg a levegőben egy idea

_DSC5348

 

Az open design fogalom egy új, közösségi szemléletű mozgalom, mely során a tervező tudását az internet segítségével bárki számára hozzáférhetővé teszi. A MOME által indított Download Design projekt idén már második alkalommal valósult meg. Az OtthonDesign kiállításon debütáló bútorok ingyenesen letölthető gyártmányrajzait a downloaddesign.hu honlapon (link) nézhetitek meg. A kezdeményezés célja, hogy a felhasználó ingyenesen letölthető kiviteli tervekhez jusson, melyek a magyar asztalosipari körülmények között könnyen megvalósíthatóak és meg is fizethetőek.

Adamik Luca interjúja:

Féja Dorottya múlt évben végzett formatervező, Király Adrienn pedig idén fejezi be a tanulmányait a MOMÉ-n, szintén formatervező hallgatóként. Utolsó egyetemi feladatuk egy olyan tárgy elkészítése volt, aminek terveit az open design szellemében megosztottak az emberekkel. Az OtthonDesign kiállításon szerzett tapasztalataikról és visszajelzésekről beszélgetünk.

Mi az open design kultúra jövője Magyarországon?

Nagy sikere volt az idei kiállításotoknak, sok érdeklődő látogatott el a standotokhoz. Ezek az emberek mennyire tudták, hogy a bútoraitokhoz letölthető tervek formájában tudnak hozzá jutni, illetve mennyire voltak tisztában az open design koncepciójával?

Adrienn: Én úgy vettem észre, hogy egyáltalán nincsenek képben erről. Alapvetően úgy jött oda hozzánk mindenki, hogy milyen szuperek a bútoraink, és hogy hol és mennyiért lehetne megvenni őket. Amikor elmagyaráztuk nekik, hogy mi ez az egész koncepció, akkor a jó részük csodálkozott, meg azt láttam, hogy nagyon tanácstalanok. Mi ez az egész, meg hogy működik.. Nagyon kevesen voltak olyanok akik úgy reagáltak, hogy “jaj de jó, köszönjük” és azt gondolom, hogy lehet hogy utána járnak ennek. A legtöbben ilyen kétségbeesetten kérdezték tőlünk, hogy akkor tudunk-e ajánlani valakit, aki kivitelezi a tervet. Rossz érzés volt, hogy nem tudtam a farzsebemből előhúzni egy asztalost mert az a bútorgyár aki nekem megcsinálta, az valószínűleg egy darab legyártását nem vállalná ezeknek az érdeklődőknek.

Itt éreztem egy rést, ezeken a kommunikációs dolgokon és a kapcsolatokon lehetne még dolgozni és mondjuk maszek asztalosokat bevonni, hogy tovább tudjam irányítani az érdeklődőket.

Most egyelőre úgy érzem, hogy így lebeg a levegőben egy idea.

Annyira nincs benne a Magyarországi köztudatban ez a fogalom, hogy érthető, hogy inkább megijednek az emberek.

A: Abszolút nincs, mi most az úttörői vagyunk ennek a fajta gondolkodásnak itt Magyarországon, de még érezhető, hogy van hova fejlődni- pl. a dolog kommunikációját tekintve.

Ha most mondanod kéne egy időintervallumot, hány év alatt tudod azt elképzelni, hogy itt Magyarországon is ez egy közérthető fogalom/jelenség legyen, amit használnak az emberek?

A: Ez egy jó kérdés, szerintem hogyha ezen komolyan dolgozunk, akkor olyan 3-5 éven belül lehet egy köztudott dolog ez a download design, de akkor tényleg jól és aktívan kell ezt az emberek felé kommunikálni. Az ilyen kiállítások segíthetik a fogalom elterjedését és azt hiszem hogy online is elég sok szó volt róla, sok cikk jelent meg erről a kezdeményezésről, de az egy kicsit problémás, hogy ezek ilyen szaklapok, például az Oktogonban jelentünk meg most. (linket ide beszúrni)

http://www.octogon.hu/design/toltsd-le-a-babaszobad/

Szóval a probléma, hogy ez egy szűk réteg játszótere, alig jut el ilyenformán mondjuk a babaágyam sok családhoz, akinek amúgy szüksége/igénye lenne rá. A másik problémás rész pedig a tervek kivitelezése. Azt érzem, hogy a folyamat itt valahogy megakad. Megtetszik a tervem valakinek, letölti a terveit a bútornak, ami tök jó, meg ingyen van, de utána a legtöbb ember nem tudja hogy merre induljon el, és nem veszi a fáradtságot vagy nincs ideje arra, hogy kivitelezőt keressen magának és legyártassa az adott tárgyat.

Tehát inkább megveszi a tucatabb árut az Ikeában, csak hogy ne kelljen időt szánni a bútor előállítására?

A: Igen, és olcsóbb is az Ikea, mert a legtöbb ikeás bútor nem is fából van, de mondjuk korrekt babaágyakat tud ott készen megvenni az ember, már 18 ezer forinttól. Könnyebb út az Ikea, bár nyilván nem ugyanaz a minőség és kategória a két dolog. Ez a kezdeményezés másról szól, nem az az elsődleges célja, hogy a legolcsóbban, a lehető leggyorsabban jussak hozzá valamihez.

Mint tervező, mennyire lehet ezt a fajta gondolkodásmódot könnyen megvalósítani, hogy akkor egy weboldalon ingyen megosztom a terveimet hogy bárki hozzáférjen? Nem nehéz ilyenkor az egót félrerakni és lemondani arról, hogy kikerül az ember keze alól a szellemi terméke, aminek az elkészülési folyamatát nem tudja tovább kontrollálni?

A: Nekem fájdalmas volt kicsit. Azért nem volt nehéz átadni a terveket, mert ez most egy ilyen egyszeri alkalom, egy egyetemi feladat. De nem tudom elképzelni azt, hogy ezt hosszú távon így csináljam.

Dorottya: Nekem azért esett jól elengedni, mert ha a termék népszerű lesz, és valaki akár hozzá is rak valamit, akkor az csak azt bizonyítja, hogy életképes volt a kezdeményezés és működött a tervem. Nem lesz belőle olyan siker, ami a te személyedhez köthető, de az ember egy ilyen feladatnak nem is így indul neki.

És mondjuk lehet olyan szellemben dolgozni tervezőként, hogy minden tervét így megosztja az ember?

A: Hát ez nekem nem tudna működni.

Van valami modell arra, hogy működhetne a jövőben az, hogy a tervezők megosztják online a tudásukat, de ezért pénzt is kapjanak cserébe? Például azt el tudom képzelni, hogy a tervező mondjuk letöltések után kap egy adott összeget, vagy fixen a terveket megosztó weboldal egyszer kifizeti a terveket a designernek és hogy mindenkinek megérje, a felhasználók meg fizetnek például havonta egy tagsági díjat erre a weboldalra és akkor egy hónapig minden tervhez ingyen hozzájuthatnak. Így azért a megosztás szép gesztusa mellett a tervező munkája is honorálva van.

A: Ez eléggé esetspecifikus megrendelő-tervező között, attól függ, hogy ők miben állapodnak meg. De például letöltésenként fizetés szerintem nem működik, mert a tervező nem tudja azt felmérni, hogy az az egyszer letöltött terv hány emberhez jut el, vagy hányszor gyártja le, esetleg akár el is adhatja az elkészült bútort. De azt mondjuk el tudom képzelni, amit az előbb mondtál, hogy a megrendelő, a weboldal tulajdonosa egyszer kifizeti a tervet a tervezőnek, és utána úgy tartja fenn az oldalt, ahogy mondjuk pl. az AppleMusic, hogy havi tagsági díjat kell fizetned, de bármihez hozzáférhetsz.

D: Igen ez elég bevett dolog, hogy nem részesedést kapsz az eladott darabok után, hanem egy fix összeget. De ennek az egész open source gondolkodásnak van egy ilyen ideája, hogy ez teljesen ingyenes legyen, mint egy ajándék. Örökké ez sose tud ingyenesen működni, van azért erre egy-két példa, hogy ilyen ajándékozás elvvel működik a dolog, de azért valamiből meg kell élni. Egyelőre annyira lokálisak ezek a kezdeményezések, hogy nem tudna működni egy ilyen általad lefestett weboldal, mert még nincs olyan szintű kereslet ez iránt a dolog iránt. Ehhez jobban köztudatban kéne lennie a dolognak, mert ha nagyon sokan használják, akkor éri meg mindenkinek. Ugye ha sokan tartják fenn a rendszert, elég mindenkinek keveset fizetnie. Hát ettől egyelőre elég messze vagyunk, de nagyon klassz lenne egy ilyen bútor streamelő alkalmazás..

Kicsit hasonlónak érzem ezt a problémát a 3D nyomtatók jövőjével Magyarországon. Tehát hiába van ez a szép és demokratikus idea, hogy download design-os terveket bárki letölthet, csak valahol nehezen megvalósíthatónak érzem, hogy ez a fajta gondolkodás beépüljön a mindennapi gondolkodásba és gyakorlatba. A 3D nyomtatók kapcsán is nehéz azt elképzelni, hogy még ha hozzá is fér valaki anyagilag egy ilyen géphez, egy átlag magyar család ezt használja, ha szükségük van valamilyen tárgyra.

D: Ez szerintem nem egy helyspecifikus probléma, hanem egyszerűen ennek az elképzelésnek, hogy majd minden háztartásban 3D nyomtatókkal fognak az emberek tárgyakat létrehozni, nincsen létjogosultsága. Tegyük most félre az agyagi vonzatát a dolognak és csak az időbeli problémát és a hozzá szükséges szakértelmet nézzük. Neked szükséged van egy tárgyra az otthonodban, mondjuk egy kilincsre, vagy egy ékre, mert billeg az asztal. Melyik az egyszerűbb: megtervezni és vagy letölteni egy tervet, megvárni míg kinyomtatja a nyomtató, vagy összehajtogatni egy papírlapot és azzal kiékelni az asztalt, vagy elmenni az Obiba és venni egy kilincset, ami már ott van készen, potom pénzbe kerül és nem kell hozzá gondolkozni.

Szerintem ezért nem valós az az elképzelés, hogy a mindennapi szükségleteinket a jövőben majd 3D nyomtatóval pótoljuk. Viszont specifikus, szűk szakmai körökben óriási jövője van a dolognak és sokat használják. Például én is látom most a munkahelyemen, ha nekem mondjuk egy speciális alkatrész hiányzik, ami amúgy nem létezik, de eltartaná azt az elemet amiről szó van.. az ilyen elemek létrehozására tökéletes. Vagy például ilyen speciális dolgok, hogy műkezek, végtag pótlás 3D nyomtatóval. De ez, hogy majd a háztartásokban 3D nyomtatás lesz, ez egy nem igazán működőképes elképzelés.Inkább teljesen új dolgokat lehet vele csinálni, de ezek meg speciális dolgok, nem olyanok, amiket a háztartásodba mondjuk előállítanál. A tervezők akik prototípust gyártanak azoknak ez hatalmas segítség.

Az open design kapcsán meg azt gondolom, hogy az aki érti, hogy miről van itt szó, mert ebben a szűk körben forog, az lelkesen fogadja ezt és szívesen belefektet plusz energiát egy design tárgy létrehozásába. Én például nagyon szívesen letöltök bútorokat, de tudom is, hogy utána mit lehet ezzel kezdeni. Ez egy nagyon szűk kör és ezért nagyon nehéz elindítani ezt az egészet. Mert azt akarjuk, hogy ezek a tervek mindenkié legyenek, és mindenki letöltse őket és terjedjen ingyen, de közben meg olyan nyelven beszélünk, amit meg a “mindenki” nem beszél.

Nagyon sok szakmánál van ez a jelenség, hogy nem csak a jól ismert közegének akar átadni valamit, de végső soron a saját szakmája tudja csak felvenni az információt, mert hát az érti a nyelvét..Nehéz a szakmai körön kívülre vinni valamit.

D: A személyes ismertség is nagyon sokat számít ennél a download design dolognál, mert ha mondjuk te szeretnél egy ilyen bútort, van olyan ismertségi köröd akiknél meg tudod kérdezni, hogy hogyan tovább, ezért bele mersz vágni a kivitelezésbe. De az aki kívülállóként maga a célközönség lenne, az nem tudja hogy kit kell megkeresni. Meg kell találnia hogy van ilyen hogy download design, meg kell értenie, hogy ez mi, le kell töltenie, utána találnia kell egy asztalost, azzal találkoznia kell és konzultálni kell vele, és legyártatni a bútort. Anyagára van ennek, szállítani kell az elkészülés után, szóval igazából sok macerát kell magára vállalnia annak, aki egy ilyen bútort szeretne.

Ennek a fajta utána járásnak doityourself hozzáállásnak meg nincs meg a hagyománya, vagy sokszor az időhiány miatt egyszerűen nem praktikus. A mostani kultúránkban minden eldobható, pótolható és mindenhez szuper gyorsan hozzá lehet jutni, könnyen hozzáférhető. Ezért nagyon nehéz ezzel a fogyasztással versenyeztetni vagy beépíteni a köztudatba ezt a fajta gondolkodásmódot, hogy inkább akkor valami egyedi design bútorom legyen, de akkor azért utána kell járnom sokat, míg elkészül.

Én is elvileg egy lelkiismeretes tervező vagyok, aki megválogatja a tárgyvilágát maga körül, de amikor mi berendeztük az új lakásunkat költözéskor, nekem is az volt a fontos, hogy x összegem van és az adott bútor holnapra kell, ezért meg volt kötve a kezem és az egyetlen opcióm az volt, hogy elmegyek az Ikeába.

A: Az jutott még eszembe, hogyha az ember elmegy bútort vásárolni magának, akkor azért szeret nézelődni, meg élőben kipróbálni az adott dolgot, megfogdosni, beleülni. Ezt nem tudod megcsinálni a download-os bútorokkal.

És akkor mégis mi az, ami miatt mi mégis megpróbáljuk ezt a letölthető terv megosztást népszerűsíteni? Mindketten végig csináltátok ezt a projektet, hogy látjátok ezek után, ez egy járható út?

A: Bennem ez most még egy nagy kérdőjel. Nem mondom, hogy nem járható út, de ezt még nem látom át, hogy ez mennyire működőképes itthon.

Mindenképp egy érdekes tapasztalat lehetett, hogy lássátok ennek a pozitív oldalait és hogy mik azok a dolgok, amik meg nem működnek. Más országokban ez a folyamat most hol tart? Van olyan példa, ahol ez már olajozottabban működik?

D: Vannak külföldi példák, de én ezeknek nem tudom letesztelni az életképességét. Nagyon sok ilyen kezdeményezés van, hogy személyre szabhatsz valamit magadnak online, vagy elérhetsz ingyen terveket, információt, de nem tapasztaltuk azt meg, hogy ez más közegben működőképesebb-e mint itt. Ezért nem tudom, hogy az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák térség specifikusak-e, vagy egyszerűen ez az egész elképzelés egy fogyasztói kultúra ellen menő dolog, ezért nem népszerű.

Talán a mi generációnk már tudatosabban tud dönteni ezekben a kérdésekben, hogy inkább többet fizet valamiért de az legyen minőségi és tartson tovább, de ez akkor is egy olyan tendencia, ami nagyon az ár ellen megy. Én nagyon szeretném, hogy ennek legyen jövője, mert egy csodaszép elképzelés, de kicsit túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Én ugye a tavalyi kiállításon voltam a tárgyammal, és akik idén beszámoltak nekem arról, hogy milyen volt kint lenni a standnál és mik voltak a visszajelzések, ugyanarról számoltak be, mint amit én múlt évben tapasztaltam. Hogy az emberek megijednek ettől. Nyilván nem ilyen gyorsan történik a változás, hogy egy évre rá már érezhető legyen a különbség, de az nekem kicsit lehangoló, hogy a két alkalomra adott reakciók ugyanolyanok voltak. Tavalyról idénre olyan, mintha csak a téma változott volna és a befogadó közeg meg egyáltalán nem.

Azért hogyha ez a médiába tudatosabban bekerül, és mondjuk olyan csatornákon van szó erről a mozgalomról, amit mondjuk rengeteg ember néz a tévében, lehetne ebből egyfajta trendet csinálni annak ellenére is, hogy több energiát kell belefektetni.

D: Hát igen. Lehet, hogy ez most egy jelentős lépés, csak ezt mi még most nem érzékeljük annyira és majd húsz év múlva, ha visszanézünk fontos lesz ami most történik.

A: Egyre több közgazdász beszél arról, hogy ideje visszatérni a cserekereskedelemhez, ami igazából maga ez az open source kultúra, csak a változás egy lassú folyamat és mi még ennek nagyon az elején vagyunk.

 

A Download Design Baby projekt:

fotók: Vály Eszter

 

_DSC5299 _DSC5330 _DSC5354_DSC5348